Az élet néha olyan kegyetlen, hogy éppen ahhoz nem ad elég tehetséget, amit a legjobban szeretünk.
Berger Gábor harsonaművész akart lenni. Nem egyszerűen zenélni szeretett volna. Szerelmes volt a zenébe. Abba a szerelembe esett bele, amely nem kérdez, nem mérlegel, csak mindent akar.
Aztán egyszer szembesülnie kellett azzal, hogy nem elég tehetséges.
És ez a seb máig nem gyógyult be.